Reikienergia
( Kereszténységtől a reikiig)
Harangozó Ferenc vagyok, és 1985 januárjában láttam meg a napvilágot, egy háromgyermekes család középső gyermekeként. Az utam a reikiig nagyon változatos volt, de ha érdekel röviden itt olvashatsz róla.
Egy konzervatív, keresztényi nézetű katolikus családból származom, és már kisgyermek koromban meg volt az első tudatos emlékem, amikor tiltakoztam a tömegesen vallott istenkép ellen. De a neveltetés, és a szigor győzedelmeskedett és templomba járás lett a vége. A kötelezettségből lelkesedés, a lelkesedésből 16 év ministránsi szolgálat. Így nőttem fel a napi lecke mellett a napi evangéliumon. Ez idő alatt számos dologgal megismerkedtem, számos esküvőn és még több temetésen vettem részt. A látókör tágulásával egyre és egyre több kérdés fogalmazódott meg bennem. De sajnos a templom falai között erre már nem kaptam választ (szerintem nem én vagyok az egyedüli). És, hogy erre nem akartak vagy nem tudtak válaszolni, ez mára mára már nem is érdekes. Mindenesetre egyet tudtam, hogy a miért kérdéseimre a "csak mert" válasz nem kielégítő.
Az első lépés a reiki felé 2000 körül volt, amikor folyamatos gyomorbántalmaim miatt, ellátogattam a helyi csodadoktorhoz. Egy idős bácsi, aki a maga kis virgulájával (Ő így nevezte) meg tudta mondani, mi is a bajom. Mindamellett, hogy olyan gyógymód segítségével gyógyulhattam, ami egyre inkább érdeklődésem előterébe került, elmélyült beszélgetésekben lehetett részem vele a köztes időkben. Sokszor az utolsó paciense voltam, csak azért, hogy mindent meg tudjunk beszélni. Először éreztem azt az életemben, hogy végre megértettek. A bácsi hitelét leginkább az jelentette, hogy gyógyulni vágyó diákként, gyakran egy fillért sem fogadott el az életéből rám szánt drága idejéért.
Második nagy lépés 2004-ben volt, amikor Németországba sodort a szél egy 9 gyermekes családhoz ( ma 11 gyermekük van). A plébános helyét, a sokgyermekes apuka vette át, és a napi evangélium mellé, napi elmélkedés is bekerült. Mikor a gyerekek már aludtak, mi beszélgettünk. Tíz hónapon keresztül szinte minden este. Egy olyan emberrel, akinek 20 000 darabból állt a könyvtára és szintén szigorú katolikus neveltetést kapott (testvére pap).
Szóval a „konzerv” feszegetése elkezdődött, Acélból volt.
A következő lépes Győr, amikor is a fősulin pszichológiát kezdtünk tanulni. Természetesen egy konzervatív látásmódba ez is nagyon nehezen fért bele. Szinte tabu volt az emberi psziché. Legalábbis nekem ez eddig nem fért bele. Ennek hatására kezdtem el keresni olyan pszichológust, aki egyházi családból származott. Meg is találtam. Igaz nem katolikus, de az evangélikus lelkész gyermeke, Jung lett az én következő nagymesterem. A suliban Róla és a tudatalatti/ tudattalan elméletekről sokat nem tud(hat)tam meg, de legalább a könyvtár jól fölszerelt volt. A négy év alatt sikerült is kiolvasnom az összes meglévő könyvét. Azért az acél ekkor már nem volt olyan kemény acél. Sőt, már nyíldogált is az a doboz.
Mikor végzős voltam több nagy gyógyítóval is találkoztam. És ekkor már tudtam, olyasmit szeretnék tanulni, ami rám van szabva. Ekkor jelentkeztem a
A suliban találkoztam először a Reikivel egy csoporttársam által. Nem kellett sokat mesélnie róla. Cselekednie kellet, mert volt kin gyakorolni. Pillanatok alatt orvosolni tudta a gyomorfájásomat, lehettünk akár mennyire távol is egymástól. És nem csak az enyémet. Mivel a hatásában már nem kételkedtem, így utána néztem a dolognak mélyebben. Nagy -nagy örömömre derült ki, hogy Usui mester, az energia felismerője egy japán, keresztény szerzetes volt. Ezek után nem is volt kérdés, hogy végre van egy vonal amelyen elindulhatok.
Célom, hogy segítsek olyan embereknek a gondolatok helyretételében, akik nem tudják, vagy csak nehezen tudják összeegyeztetni a modern spirituális irányzatokat a konzervatív egyházi nézetekkel. Számomra ez már nem kérdés, hiszen az utam idáig nem volt zökkenőmentes, de megjárt volt. Úgy érzem keresztény személetmódom és gyökereim, mai napig megmaradtak, és ez az életemet végig is kíséri. Viszont kíváncsi és türelmetlen természetemnél fogva szükségesnek éreztem a nyitást, és azt, hogy másoknak is segítsek, akik talán éppen egy szigorú keresztényi látásmód miatt félnek feltenni a még fel nem tett kérdéseket.
